2. fejezet

Sziasztok! 

Itt a második rész. S mikor ma utána néztem a megírt részeknek, észrevettem - vagy is nem vettem észre - az 5. részt. Elveszett, vége... Na mindegy! :)

      2. fejezet

     Az éjszakára kapott szobában ültem tehetetlenül, húgommal az oldalamon.

     - Tudod, hogy is hívják… - játszotta a butát. – Tudod, az a Halding fiú…

     - Darrel? – mosolyogtam rá. – Tetszik neked, igaz?

     - Áh, nem, nem – próbált komoly maradni, de elnevette magát. – Igen, elég helyes. De észre sem venne egy ilyen lányt, mint én.

     - Miért, milyen vagy? – öleltem át. – Kedves, okos, gyönyörű?

     - Ilyenkor utállak! Amúgy, meg Sean is egész jóképű! – rebegtette szempilláit.

     - Talán… - sóhajtottam. – De most készülődnöm kell! – hessegettem ki a szobából Shylat.

A vacsorára nem vittem külön ruhát, így maradtam az eredeti ruhámban. Hozzá felvettem pár ékszert, s zártabb vörös cipőt. Mikor hat órát ütött az óra, lementem a lépcsőn, s közben igyekeztem nem találkozni egy Halding testvérrel sem. Próbáltam kerülni a kínos szituációkat. Mikor az evőasztalhoz értem, már Halding király, és királynő is az asztalnál ült, s a szüleim is. Helyet foglaltam édesanyám mellett, majd a fivérekre vártunk, hogy megjelenjenek és elkezdhessük a lakomát.

     A szolgák felszolgáltak húsokat, salátákat, levest. Elkezdtünk jóízűen falatozni, majd behozták még a borokat, meg az ilyesmiket. Mellettem értelemszerűen Sean ült, mellette pedig Daron.

     A bál nyolckor kezdődött el. Sorban vonultak be a Közök,  idősebbek, fiatalabbak, szülők, gyerekek. Mivel, egy kifinomult szabály volt, hogy csak a Vezetők megérkeztével lehet táncolni, így addig a nép társalgott egymással. Én pedig a jelenlegi hálómban készülődtem. Felöltöttem magamra egy fekete viseletemet, melybe tudtam elég feltűnő leszek. A hajamat kontyba készítettem, s felhúztam tiarámat. Felvettem ékszereimet, majd késlekedve, de elindultam a bálterem felé. A terem felől csend hallatszott, ezért lassítva közelítettem meg.

     - Sss… Lena – hallottam meg húgom hangját.

     - Mi az, Shyla? – hajoltam le hozzá, mivel Ő az egyik függöny mögött térdelt.

     - Menjünk be együtt, gyönyörű vagy – villantotta ki fehér fog sorát.

     - Te is, rendben – állítottam fel a sarokból, majd ruhámat megigazítva mentünk előre. A táncterem tágas volt, hol két lépcső helyezkedett el, onnan vonultak be a Vezetők. Ott állott jelenleg a Halding király, királyné, a fivérek, s a szüleim. Már csak ránk vártak Shyla-val. Mikor odamentünk hozzájuk, az egész szobában csend lett, minden szem rám szegeződött. S erre összességben két okuk lehetett. Egyik, hogy eddig csak rám vártak; mivel hercegnő vagyok. Másik, hogy a sok világos színű ruha mellett feltűnő volt a fekete viseletem.

     - Most, hogy mindenki megérkezett, kezdetét veszi a bál, Hölgyeim és Uraim! – jelentette be Archie király. - Kérem, mindenki foglalja el a táncparkettet!

     Shyla-val az oldalamon lesétáltam a baloldali márvány lépcsőn, miközben folyamatosan Darrelt emlegette.

     - Egy lány, ki reménytelenül szerelmes – sóhajtottam. – Körülbelül nyolc órája.

Leértünk a többi ember közé, majd tanácstalanul az italokhoz mentem, s ittam egy kis vörösbort.

     - Hogy érzed magad, hercegnő? – jött oda Daron.

     - Hát, most már rosszabbul – vágtam hozzá. Kevés idő kellett, hogy rájöjjek milyen is Ő valójában.

     - Rangodhoz képest nem vagy jó modorú – húzta mosolyra száját.

     - Hát, szerintem neked is van rangod – nyomtam mellkasához a kezemben tartott poharat, majd eljöttem tőle.

     Sean momentán egy Közökkel táncolt, a terem másik végében. Igaz, még alig beszéltem vele, de evett a féltékenység. Én meg ott álltam, Vezetőként, partner nélkül. Magamhoz híven, nem hagytam ennyiben, így igyekeztem kiszemelni valakit. Daront előbb nem oly fényesen elküldtem, így Őt hagytam. Darrelt pedig Shyla miatt nem szerettem volna, így Sean közelébe megláttam Kiethet. Odasétáltam hozzá, próbáltam elmenni a táncolók között.

     - Egy táncra, szabad? – ejtettem ki a szavakat, miközben a háttal álló fiú megfordult.

     - Hercegnőm! – hajolt meg. – Ha úgy kívánja!

Kieth bevitt a parkettre, és elkezdtünk táncolni. Lassúztunk sok ideig, mikor Daron megszakított minket.

     - Elnézést, lekérhetném Önt? – nézett rám szomorú szemekkel. – Meg tiszteltetés lenne.

     - Természetesen – mentem vele.

     - Ahhoz képest, hogy nem igen szívlelsz, elég könnyen rá tudtalak venni erre – pörgetett meg.

     - Igen, de csak a jó modor kedvéért – néztem rá gúnyosan. – S miért is hagynálak ki pont Téged?

     Már több mint fél órája táncolhattam Daronnal, s valamiféle módon elviseltem Őt. Bár, igazság szerint egész végig szótlan volt, így nem volt nehéz dolgom.

     - Nem kedveled valamennyire Seant, de még is bánt, hogy nem táncolt veled? – nézett rám most először gúnyolódás nélkül. – Hanem a barátnőjével, ki egy Közök?

     - Honnan veszed? – sétáltam le az italokhoz.

     - Látszik rajtad, látom rajtad – sóhajtott. – Nem érdemes Sean miatt vesződni. Látszat szerint, nem érdemel meg téged.

     - Nos, akkor ki érdemel meg engem? – vontam fel a szemöldököm.

     - Én – jelentette ki határozottan, mire tényleg meglepődtem.

     - Már későre jár, azt hiszem, ideje lenne visszavonulnom – fogtam meg egy boros poharat, és felsiettem lak részem felé.

     A sötét folyosókon kerestem a megfelelő utat, de nem tudtam megtalálni. Majd szédülni kezdtem, és elájultam.

      - Lena! – utoljára húgom ordítását hallottam.